Mostanság ünnepeltem a januári műtétem 6. hónapfordulóját (márha van ilyen :D). A lényeg, hogy valóban ünnep volt, mert a műtét és a gyógyszeres kezelés hatására elmúlt, aminek el kellett múlnia, és újra van, aminek lennie kell. Szóval hála és köszönet mindenkinek, aki ezen az úton testileg, mentálisan és érzelmileg segített nekem. :) <3

Ez a jeles alkalom egyúttal jó apropó volt arra is, hogy visszatekintsek, hogyan álltam vissza a műtétet megelőző életmódbeli rutinokhoz. A válasz nagyon egyszerű: KÍNKESERVESEN.

De hogy ne láttassam ennyire drámainak a helyzetet, megosztok néhány magvas gondolatot arról, ÉN hogyan járultam hozzá nagyban, hogy kínkeservessé alakuljanak a dolgok: 

1. "Használjuk ki az időt okosba"

A műtétem után szerencsére rohamosan javultam. Néhány nap után úgy éreztem, hogy velem egy hegyet is el lehetne hordatni. A varratszedés után pedig kellemes kis (lassú) sétákat tettem a környéken. Mondtam is magamban, hogy "nem lesz itt semmi gond, pikk-pakk összekapom magam". És ha már úgy sem lehet edzeni, miért ne szedessem ki a bölcsességfogaimat, amit már régóta terveztem. Legalább egy kalap alatt ez is megvan.  A slusszpoén ebben, hogy nekem ezelőtt még soha nem volt sájszebészeti beavatkozásom, de még fogtömésem, meg foghúzásom sem, szóval én bevonultam a rendelőbe ingben, fekete nadrágban és blézerben, mert hát ugye itt húznak kettőt, aztán én megyek is dolgozni. (Bezony, röhögjetek csak, hangosan! :D) Mikor a szájsebész megkérdezte, mit tervezek még mára, én meg előadtam a fentieket neki, akkor először képenröhögött, majd amikor rájött, hogy tényleg annyira el vagyok tájolva, hogy nem viccelek, finoman jelezte, hogy azért jó lenne ma kicsit pihenni is. Mire én, a nagyokos, mondtam neki, hogy "hetekig pihentem a műtétem miatt". Mire ő: "Aha, hogy műtét is volt. . ." Szerintem akkor már szentül meg volt róla győződve, hogy nekem totálisan elmentek itthonról. A beavatkozás jól sikerült. Amíg tartott az érzéstelenítő hatása még azon is morfondíroztam, hogy "miért vannak ettől mások annyira beszarva?!". Jól sejtitek, elmúlt az érzéstelenítő hatása. . .Ennek nyomán kisebb megvilágosodásban volt részem. Jah, és azt is jól sejtitek, hogy a meggyengült immunrendszerre rátolva ezt a történetet: bedagadt, k.-ra bedagadt. . .és lassan gyógyult. . .(Nyugodtan röhögjetek még hangosabban! :D) Valahol már biztos írtam, hogy projektmenedzsmenttel foglalkozom. Nos, ilyen, amikor akasztják a hóhért. Van az az ősrégi vicc, hogy projektmenedzser az, aki azt hiszi, hogy 3 nő 3 hónap alatt kihord 1 gyereket. Bezony, jó hangos volt, amikor ez magamra nézve koppant. . .

2. "Ez mi ez mi mi ez???"

Amikor elkezdtem aktívan sportolni, nem volt meglepő a tény, hogy hosszú ideig tartó tespedés után szarul megy. És fel kell építeni magam, az erőnlétem. No, de amikor már hozzá vagy szokva egy szinthez, hogy mire vagy képes. . . Aztán "alig" 7-8 hét kihagyás után újra nekiállsz, és azon kapod magad, hogy majd összeroskadsz a feladatok alatt február vége felé, amik november-decemberben úgy mentek, mint a karikacsapás. Nos, akkor az én agyamban egy gondolat forgott szüntelenül: "hát itt meg mi a fuck van? anyám, ez k. szánalmas! és meddig tart még ez a szánalmasság?!" A hangulatomra még rátettem egy lapáttal a kiscsoportos edzéseken, amikor rájöttem, hogy a mellettem álló hölgy 2x olyan gyors tempóban emelgeti a lábát mint én. És naná, hogy azzal voltam elfoglalva, hogy bezzeg hozzá képest én meg nem. . . Ahelyett, hogy "de jó Mariann, hogy már ebből is végig tudod csinálni megállás nélkül az 1 percet".  És hiába mondták az edzőim, hogy "hidd el Mariann, néhány hét, és jobb leszel, mint a műtét előtt voltál", nagyon nehéz volt hinnem. Mert hát az lehet, hogy egyszer majd jobb lesz, de most éppen fos. . .nagyon fos megélni a visszaesést. . .És én még mindig várom a katartikus áttörést, részletekért olvasd a 3. pontot ;)

3. Amikor nem is csak egyszer kezded újra. . .

Múltkor a coachommal való beszélgetés közben - amikor nem meglepő módon azon rinyáltam, hogy még mindig milyen fosul megy az edzés -, az a fránya (de baromira hasznos!!!) objektivitás segített helyére pattintani a fejemben élő elvárások és a realitások közötti szakadék szélességét és mélységét. Mert a műtét és a bölcsesség fogak kihúzása mellett sikerült belecsókolni 2x is valami megfázás/influenza/kitudjamicsoda szerű dologba, ami gondolom szintúgy a meggyötört immunrendszerem miatt mind2 alaklommal hetekig(!!!) elhúzódott. Az izgalmas szintje a dolognak most kezdődik. Mert ami kívülről a napnál is világosabb, miszerint a fent említett 6 hónapból közel 3-3,5 hónapig nem edzettem, azt én belül egyáltalán nem így éltem meg. Azáltal, hogy edzegettem egy kicsit, utána lerobbantam, majd megint edzegettem egy kicsit, aztán megint lerobbantam, majd újra nekikezdtem, bennem összességében azt a megélést keltette, hogy "ÉN EDZEK VAZZE! Szóval ugyan már mi a fenéért nem jönnek az eredmények?!" De legyünk őszinték, innen nézve a fos már nem is annyira fos. Lehet már tényleg csak néhány hét, kevesebb erőltetés, több hit, és meglehet a beharangozott katartikus áttörés is. Így legyen! :) ;)

4. A folyamatos önlehúzás utat tör magának, máshol is. . .

Igen, igen. Jól sejted, a folyamtos önostorozás stressz, stresszben lenni rossz, szóval kell valami lélekemelő. Nehezen tavaszodik, beteg vagy, nem igazán mozdulsz ki, nem tudsz sok programot csinálni magadnak, a betegség alatt megnézted az összes kedvenc filmed, kiolvastál egy csomó könyvet, és az edzés (a saját belső gondolatvilágod miatt) inkább lehangol, mint feltölt. BINGÓ: jönnek a csokikák, sütikék, meg a jóanyám isteni sajtos pogácsája. No meg az ezzel együtt járó, alattomosan visszakúszó néhány kiló. Ami persze további jó okot adhatna egy újabb körös önostorozáshoz. Hacsak nem. . .

. . .tekerek most egyet a belső kapcsolón, és fókuszálok inkább arra, és érzek hálát amiatt, hogy:

- egészséges vagyok, és erről papírom is van

- a szervezetem építi vissza önmagát

- következetesen csinálom, amit csinálni kell, csak szelídnek és türelmesnek kell lennem önmagammal

- érzem a fejlődést

- van, úgy, hogy a jól működő dolgok is kibillennek, a lényeg, ha észrevettük, akkor tudjuk húzni vissza a jó irányba, és én tudom húzni

- egészségre törekedni egy élethosszig tartó szerződés önmagammal, nem kell sehová sem sietnem, és a testem úgy is okosabb, mint én :)

Köszönöm, hogy elolvastad!